Így volt ez akkor, a széditő korban,
hogy nyekkent az autó, egy ember leomlott
és freccsent a vér és behorpadt a homlok
és elfúlt az élet a dögletes porban.
A korban, a porban az emberi sors van
és fekszik a hulla az uton keresztbe,
már mindegy, hogy dolgos, már mindegy, hogy rest-e,
fekete autó jön s elviszi gyorsan.
Én néztem és álltam és vártam merengve,
már senki se tudta, hogy vér folyt a porban,
csak álltam s botommal a porban kotortam;
míg zúgtak a népek s a gépek kerengve,
kotortam a porban, kotortam a korban,
keresve botommal egy lelket: no, hol van?
