Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Parti Nagy Lajos: Krám lyšáka za šírání (Rókatárgy alkonyatkor Cseh nyelven)

Parti Nagy Lajos portréja

Vissza a fordító lapjára

Rókatárgy alkonyatkor (Magyar)

"A róka az róka, az róka, az róka"

A rókatárgy, hogy menekülsz,
a luftod és a laufod,
zsombékra ülsz vagy lóra ülsz,
a rókatárgy az az, hogy

"egy rókatárgyban mennyi vér,
egy rókatárgyban meghalok,
mit ér a nyurga, könnyü prém,
mit ér a bordalok?"

A rókatárgy egy frakkzakó,
nehéz étrend a mellén,
a rókatárgy faggyas, fakó
felhők egy őszi kelmén.

A rókatárgy szivarhamu,
hanyag lukaktól ékes,
eléggé rongyolt állagu,
éppenhogy partiképes.

Egy rókatárgy mit is mutat,
mellényzsebében óra,
méri a szőlőpartokat
és vér csorog le róla.

A rókatárgy az őszi nap,
idő és tér tudója,
a pontos, lomha alkonyat
órása és szabója.

A rókatárgy az őszi ég
lomposka lobbanása csak,
kopott reverje zsírral ég,
mikor a szőlő lángra kap.

A rókatárgy egy szélcsiszolt,
szélseprett sonkanadrág,
mint durrezüst, csizmára tolt
üleppel rogy le majd rád.

A rókatárgy alant repül,
kötésig csizmaszárba,
s ha éji vad vértóba gyűl,
vértóba lóg a szárnya.

A rókatárgy egy kürti nyál,
köhögve és zokogva
a csókos száj két oldalán
lecsorgó rézborotva.

A rókatárgy, hogy frakkot ölt,
és ritka már, ha nyelvet,
hogy fél ahányszor újratölt,
sűrűn kér engedelmet.

A rókatárgy a mellkasán
kárpáló körme, karma,
a frakk alól kinő a mál,
akarja, nem akarja.

A rókatárgyban mennyi bor
és mennyi másnapos vörös,
a rókatárgy a férfikor,
s hogy éjszakára eltörök.

A rókatárgy, hogy elnehéz,
mikorra könnyü volna,
hiába némi elmeméz,
ha lomha, lomha, lomha.

A rókatárgy apró kacsók
csontroppanása muffban,
hogy már a lusta puskacső
elől is földre puffan.

A rókatárgy egy rókacsók
a föld meleg hasára,
a rókatárgy szőlőkacsok
szempillavakkanása.

A rókatárgy, hogy megvakul,
sarlóból sajttá már sose,
szembogara a ravaszul
kiképzett ujjhold hűvöse.

A rókatárgy egy villanás,
egy puskacsővel írt tükör,
a látványt rakja össze más,
a szél söpörje föl.

A rókatárgy a csönd, a must,
gerezna és vidéke,
bor és hamu, muslincafüst,
a lőpor könnyü béke.

A rókatárgy az alkonyat,
ha dolgavégez, lóra száll,
porban a gyöngy, piros fogak,
vércsík és rókaszáj.


Krám lyšáka za šírání (Cseh)

Krám lišáka jc úprk, cval,
tvé sípání a mláky,
hrb jezdce, co se rozkýval,
krám lišáka je taky

„tvé smrti šerý šírošír,
a krev v amébách louží,
nač zpěv, jímž chlast se proložil
a nač je hladký kožich?"

Krám lišáka je šos a šik,
na hrudi měchýř lačný,
krám lišáka je nátělník,
cár s podzimními mračny.

Krám lišáka je plný děr,
típnutý popel z havan,
má hlavu z hadrů, hrom ho sper,
tak párty vynechává.

Krám lišáka - co ukáže?
Chod primek v kapse tiká
Šíř vína měří po pláže
a krev z něj jenom stříká.

Krám lišáka je v říjnu mha,
on zkoumá prostor v čase,
je hodinář, jenž pománá
sluníčko líně zhášet.

Krám lišáka je vlastně jen
žár na podzimním nebi,
cár bot, jenž bývá sádlem třen,
když hoří vinné révy.

Krám lišáka jsou zašité,
vzduté šunkové spodky,
je jako šperk, co tíží tě
a nutí zadek odkrýt.

Krám lišáka je nízký let
vzhůru řemínky čižem
má ránu v křídlech napohled,
již divá zveř v tmách líže.

Krám lišáka je vzlyk a chlust,
roh, který troubí někam,
je rub i líc líbaných úst,
z nichž ostrá břitva stéká.

Krám lišáka je frakem kryt,
jen zřídka holý jazyk,
když nabije, má strach se bít,
jen s glejtem mění ráži.

Krám lišáka je hrudní koš
s nehtem, co zub svůj cení,
do břicha pod frak kožku vlož,
zde jiná možnost není.

Krám lišáka je tolik vín,
z kocovin je tak rudý,
je mužný věk a noční splín,
jenž láme mé jak chůdy.

Krám lišáka je břišní tíž,
nač medem rozum klamat,
vždyť stejně nikdy neshodíš,
když lenivost jsi sama.

Krám lišáka je zápěstí,
jež popraskává v hrnci,
on před puškou, co naleští,
celičký strachy drnčí.

Krám lišáka je liščí cel
na horké břicho země,
rafnutí řas, co vynašel
úponek vína ve mně.

Krám lišáka je slepota
ze srpku jak žluť sýra,
je na řád luny namotán,
nov z jeho zornic zírá.

Krám lišáka je blesk a běl,
zrcadlo psané hlavní,
ty jsi ten odraz vystavěl,
ty nad ním větrem mávni.

Krám lišáka je burčák, klid,
kmit kožky, popel ze mne,
víno a ocet vyteklý,
prachovky mírně střelné.

Krám lišáka je konec dne,
zub v krvi, perla v prachu,
po práci na kůň nasedne,
liščí pysk zmizí v nachu.



KiadóH+H, Praha
Az idézet forrásaBez obalu. Antologie současné maďarské poezie

minimap