Mért oly különös ez az este? –
Kérdezte Otto Moll Oberschar-
Führer, és miközben kereste
A magyarázatot. Délről szellő
Kélt a lengyel síkságon, és az
Alkony rózsaszínbe játszott a
Kémények fölött, és nem tudni
Honnan, friss, tavaszi föld illata
Szállt, elnyomva a kémények
Fullasztó szagát. Vajon miért
Különös ez az este, kérdezte
Magában Otto Moll másodszor
Is, amíg nézte az előtt elvonuló,
Hol jobbra, hol balra utasított
Embereket. Miért érzem, hogy
Itt van Isten, ha egyszer nem is
Lehet? De akkor miért másabb ez
Az este, és ha az okok és okozatok
Láncolata volna Jákob története,
Akkor én, Otto Moll, ki vagyok
Benne? És ha ez Egyiptom, akkor
Szabadulás csak az ég felé nyílik,
Gondolta. Miközben az ég alja
Tűzben állt, a lemenő nap fényétől
Vöröslött, mint az a tenger,
Amely elnyelte a fáraó katonáit
És harci kocsijait. “Egy gödölye,
Egy gödölye…”, mormolta
Egy gyerek, és nagyanyja kezét
Fogta a kemencék felé menet.
