Fodor András: Elállt a szél

Elállt a szél a kertben.
A sarki nyurga fák
most pengetik az alkony
utolsó aranyát.

Kapott az ég is csilló
szállakból új mezőt.
Szarvasbogár-kampókat letéve
ballagnak épp a villanyszerelők.

Tetszik a fülelő csend,
a fanyar könnyűség.
Ízlelgetem, mint nyelvemen
a bukszus levelét.

Hagyom, hogy elpihenjen
a folyton kérdezett,
eszmélet ösztökéin
kerengő képzelet.

Ne bántsa már a bánat,
a testesült hiány.
Árnyékok lugasában
lehessek még vidám,

mikor a lombok, házak
ködében odafönn
parázstüskékkel felragyog
az irgalmas közöny.