Fodor András: Magány

Gazdátlan út, gazdátlan idegenség.
Póznák leejtett huzalán
nedvesség harmata. Lámpák opál hengere, zúgó
kivilágitott ékszerüzlet.
Hivalkodón a betörőre várva
haszontalan kincsét kinálja,
   ragyog az éjszaka.

Szomoru vagyok. Ma se sikerült
meleggé bűvölnöm a világot.
Fáj, hogy nem tudom elviselni
különvaló testem határát.
Bezárkozom. Kerengve járok.
Dobál a szoba négy fala.
S fejemben ők, a távoli mások,
kik elhagytak, akiket én
nem hagytam volna el soha.