Fodor András: Nagy éjjel

Akkora éjjel volt, hogy alig
mertem fölnézni rá.
A csillagok fönt
szinte sisteregtek.
A fák árnyéka oly töményen
ütött át az úton,
hogy félnem kellett:
nekibotlom egynek.
A holdfény szélén túl, gyanúsan
lapított a környék.
Azt hiszem rajtam
tartotta szemét.
A tücskök, mintha talyigákat
húztak-vontak volna;
neszüktől csakúgy
nyikorgott a rét.