Fodor András: Plisetskaja (Pliszeckaja Olasz nyelven)

Derekad karcsu homokóra kelyhe,
ég, föld között feszíti az időt.
Ijedve roskad, menekül a tér
villogó lábad ollói előtt.
Fenyegetőn, ha moccan a vállad
hullámlik, úszik gyönyörü karod,
ujjaid sziszegő kígyónyelve
tüzek torkába lobog.
És mégis, minden mozdulat mögött
szorongva áll a csend,
nem tudhatod, miféle ösztön
rugója ernyed, sűrül odabent.
Támad, simul, dühödve játszik,
testeden összecsap
sudár, emeltfejű égi fenség,
pusztító indulat.