Weöres Sándor: Csillag (Az ablak négyszögében)
Csillag (Az ablak négyszögében) (Magyar)Az ablak négyszögében csillag alvad fekete égen egy percet megformál a tompa fény sötéten áradnak a fák lombban messzi tenger énekel a szél függönybe döfi homlokát zárt perceden kívül csillagod elragad a kerten tajtékozva átfolyik a végtelen de a szobában összegyűlt a tér sarkokban elmerül karszék piros hajlásain átlátszón szétterül mosdókancsó indázó kék nyakán egyhelyben fölrepül gyürüd az asztalon gyertya mit nem lehet eloltani a szigetet paskolja az éj tárgyak hullámverését süket héjukban hallani ablakkeretben alvadón mélybe csügg a szomoruság te mennyek ábrás könyve a teljes fényü ősi létben érintésre becsukódtál de szemem tovább fut a fedélen ahogy e csillag vándorol sok éve előtti sugarában pillantás parttalan ürébe
|