Nagy László: A költő pohara

 W. H. Auden emlékének

Kivasaltak, gyűröttek, ál-ragyogók

meg az igaziak csődületében

állt poharával a Pepitaruhás.

Kutyák ugattak benne, kutyák, a benső

földrengésre, a játszó vaksorsra, a szellem

hűséges ebei az elrendelésre

sírván a testért előre. Vígasz volt-e

poharából a korty az agyvelők

jövőt smacizó szeansza után,

mikor ingmelléről a gomb lepattant

sziklai mozdulatától s a hölgyek

papírszalagostul falták a tortát?

Jó volna hinni, hogy jó volt a pohár

mint lovasnak a ló, ahogy jó lehet

minden, amit a lavina előtt

magunkhoz ránthatunk még – egy virágszál

s párna, hol alúdva megfulladunk.