Olyan sötét van itt már,
mint egy pasztásdobozban.
Fekszem hanyatt az ágyon.
Fekszel hanyatt az ágyon.
Kint, a betonküszöb alól,
hallucinált tücsök dalol.
Ujjad között, leégve lakkig,
cigarettavég csillaglik.
Megszívod. Látom a melled.
Alatta két nagy árnyéksarló.
Nem beszélünk. Dunnánk
felleg.
S vonul az ágy lassan,
virrasztón.
Illegális nászéjszaka!
Hajad arcom holdudvara.
Testünkön csillagok
teremnek.
– Jó?
– Jaj, nagyon!
– Szeretsz?
– Szeretlek.
Holdfény és porpaplan.
Horkol Magyarország.
Magányos vonatfütty.
Alszol. Megcsókolom szád.
Csönd. Cirpel a csengő.
Ásítva nyit kaput
a jámbikus léptű
öreg házmesternő.
S te félálomban morgod:
húzd föl hatra a csörgőt.
