A Bolond egy baltával a kezeügyében szép-
asszonyokkal mosolyog össze most. Így
merevedik meg a könnyű napsütés.
Blake úr jön itt szemben mosolyogva
kézenfogva egy betűláncot, asszonyt.
A hátán könyvek terhe, súlyos és kövér maga is.
Majd fekete felleg szállt fel a sziklából
és ólom, por, hamu ülepedett körém.
Így merevedik meg a szörnyű napfénysugárzás.
A felhőkben élő hazudós isten lenézett. Te.
– Drágám! – szólott az elcsépelt szürke szerető.
És ismét a fény fagyott, maradt a meglesz.
Kézenfogva a drága napsugárral, kezd
oszlani a drága felhő; szépen, méltósággal
olcsó asszonyok oszlanak ismét elő. Megint.
Blake úr egy baltával kezeügyében az Úr-
istennel mosolyog össze épp, így a fekete
sziklából ólompor, átok és ördögfajzatok.
De akkor az Úr megtiltotta a léha beszédet.
