Kondor Béla: L’archeologia (Régészet Olasz nyelven)

Leások mélyre, afféle szörnyszülött régész. Alattam Pompei héján koppan a tiszta acél és valamennyien tág, hamuszerű latin neveket hordunk homlokunkon. Kővévált bacchanáliát leltem most, sáros idomok ölelőznek és kőujjak szorítnak kőkebelgombot. Lám, öreg Vezuv ráncos, forró lüktetése forróbb az emberi fortyogásnál! Vigyázni a holtakkal!
Korabeli lábak; az idő engem pártol. Korabeli kor! Korabeli idő! Még egy pillantás és nem várok többé ajtónyikorgásra.