Rába György: Férfikor

Mint bombázót látom lecsapni

a nappalt s az éjszakát,

s a szerelembe úgy bukom, mint

futóárokba katonák.

Mint temetőn a sírkövekben,

testekben bukdácsolok,

mert hús csak húsban lel vigaszra:

már nem tanul más dallamot.

Ha e világba mártja lábát

isten, félve menekül

a lélek csontig tisztitó,

forró fürdővizeiből.

Elszabadult ez a bolygó az űrből,

s külön naprendszert csinált,

maga körül keringi útját,

s maga teremti a halált.