Rába György: Ősz

Lábujjhegyen közelg az ősz a réten,

    gyümölcsös fák alatt.

Mi könnyű volt, lehullik észrevétlen:

    a gally, az áhitat.

Hajunkra zúzmarát lehell november.

    Ügyetlen ujjaid

fenyőt hasítanak, – a drága mester,

    a szegénység tanít.

Mint útra készülőt ölelj meg, édes.

    Ott fenn egünk borong,

itt lenn a szív. Húzódik kedveséhez,

    kiben halál szorong.

Elülnek a rigók. A szélkakas vad,

    hosszú árnyéka ing.

Fontold meg jól, ki méred napjainkat,

    esendő tetteink.