Rába György: A tárgyak jóslata
A tárgyak jóslata (Magyar)Tisztul a porvihar
A föld kalandozó szemcséi leülepednek a fényesedő levegőben dereng a tárgyak jóslata
A közelkép lapátnagy dohánylevél tévelyegni ez az erdőnk egymásra hányt lándzsafejek gömbölyödnek a szemhatáron oldalukon a nagy kisérlet a meddő vércsatorna
Az intő ujj a messze mutató lehanyatlott korábban hepehupákon rázkódott az eggyé kerekített két tenyér ezek itt már cserepei csészeívük szétnyílt
Nincs idézhető másik jövő kristálygömbjét lehet csak összetörni a mondott szó kövülete nem hasad szét szikrát ad kalapácsütésre
Eredj tovább utazó ha pihenő volt ennél már itattak ha tanácsadás ligete visszhangja már megtestesült eredjetek hát más kopogtatások
|