Petrőczi Éva: Un piatto di Zsolna (Egy Zsolnay - tányérra Olasz nyelven)

Sötétkék szegélyű,
lila virágok, s zöld kis levelek szövedéke;
közéjük mindössze két,
kóbor és árva lepke lebben –
ennyi a minta:
itt függ ez a hazai tányér,
itt, az ágyammal szemben.
 
És ahogy nézem-nézem
eltűnik ötven hosszú évem,
s repülök ismét a János utca 3
rég bezárt paradicsomába,
ahol kamaszlány-éhemet
ármádiányi virágos-lepkés fajansz
később kótyavetyére került,
szép sora zárta.