Gergely Ágnes: Télutó Amherstben

Nem erőtlen a hóesés,

csak akadálytalan.

A kín görcse a zuhatagban

mélyebben benne van,

a havat csodálják, tapossák,

csengő szól, gyertya ég,

de a vízesés ismeri

a sziklarepedést.

A tó befagy, a láb dobog,

a nap legombolyog,

a hold nem mindig éri el

a hegyi templomot,

farönkök csapódnak a tűzbe,

szikrázni, égni kell,

a hegyi árny, a vízi árny

a tűznek nem felel,

kolostorkerengő a csend,

elfut maga előtt,

mindenkoron függetlenek

a szunnyadó erők.

Hajnal. A lámpasor kihűl.

A csónakok sehol.

Szerelmesek borzonganak,

megáll a kútszobor,

varjú kering a kupolán,

lenn szalmabáb suhan.

Sosem erőtlen, ami jön,

csak akadálytalan.