Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Reményik Sándor: Forma

Reményik Sándor portréja

Forma (Magyar)

Sötét anyag: ím lebírkóztalak, 
Kavargó, vak tömeg: urad vagyok, 
A ködbeszédült völgyfenék fölött, 
Az ormokon új hajnalfény ragyog; 
Vajúdott a föld forró, lágy öle
S a tiszta, kemény kristály lettem én, 
Álmodtak vizirózsát ős-tavak
S lettem virág az alkotó kezén; 
A szenvedések kohója kitárult, 
Zúgott az olvadt arany, mint a láva, 
Levált a tűzben vér, por, szenny, salak, 
S születtem én a megviselt világra. 
Volt fájdalomdúlt összevisszaság, 
Mibe a tehetlen vágy belehal, 
Hangok elbírhatatlan chaosa -
Míg megcsendültem én, az első dal. 
A sivár élet: uszályhordozóm 
Imádattal hull köntösöm elébe,
A kuszaságban én vagyok a rend,
A zord márványban angyaloknak képe. 
Lettem. Vagyok királyi üzenet
A Földnek. Kínok, kereszthordozások, 
Torz, szürke árnyak, hitvány törpeségek 
Belőlem nyernek új világosságot.

Sötét anyag: ím lebirkóztalak, 
Belőled lettem: ám urad vagyok, 
A ködbeszédült völgyfenék fölött
Az ormokon - az én fényem ragyog.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://vers-versek.hu/

minimap