Szívem üres, szívem kihalva
Dalomban a pokol hatalma,
Ki nem tanultam mesterséget,
Hogy mit tudok: most megnézzétek!
Hadd hallják meg a hegyek, síkok:
Most megfúvom a varázssípot!
Az Isten engem nagyon megvert,
Patkányt fogtam, most fogok embert.
Mindegy nekem: ha nő, ha férfi
Az agg, a gyermek is megéri
Én rontó, gonosz fáradságom,
A sípszóra ha jőni látom.
Elhagyja játékát a gyermek,
A férfi délibábot kerget,
Jegyest én eltépek arától,
A barátot a barátjától.
Dalomból csap a gyilkos hőség,
Anya elhagyja csecsemőjét,
Tudós a fényt, mely néki lángolt
És követik a szörnyű vándort.
Pihen a munka, áll a vásár,
Velem jő gazdag, szegény sáfár,
Ődöng a pap a templomtájon,
Mert nem zúg csak az én Zsoltárom!
Zeng, zúgva betölt zeget-zugot
S amerre megyek, merre futok,
Utánam jőnek esve-állva
És nem tudják, hogy a halálba!
Utánam jőnek szembehúnyva,
Viszem őket a hegyen túlra,
Hol szerte foszlunk esti köddé
És visszatérés nincsen többé.
Ki nem tanultam mesterséget,
Hogy mit tudok: most megnézzétek!
Szívem üres, szívem kihalva,
Dalomban a pokol hatalma!
