Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tandori Dezső: A kék szemhéj

Tandori Dezső portréja

A kék szemhéj (Magyar)

’Megvan-e még’, mint keltünk hajnalonta
háromkor, négykor úgy öt éve nyáron?
Jön évre év csak, mint ha egy se volna,
és mintha nem maradna semmi más nyom,
csupán a kérdés szála, szétsodorva,
a tova-élő emlékezetében –
és barnás feketéllőn egy verébszem
kék szemhéj – húnyásával jönne álmom,
s ott lennék már, hol lesz talán egészem.

Miféle töredékekbe botolva
történik, ha keresem se nem találom?
Talán majd lemegyek a Duna-partra,
és hiába nézek végig a fákon,
szárnyon-se-már tovalebbent a sorsa,
s én meg csak reménykedem, hogy bevégzem –
kérem, hadd ne éljek nélküle én sem,
kettőnk helyet lehessen végre szálltom,
ne kerekedjék, hiányosan, évem.

Ki hitte, hogy így lesz! Addig naponta
hallottam az apró zajt; mintha másom
hallotta volna, úgy érzem ma. Sorra
elcsöndesül minden: ő, mi; tovább von
egy vonalat az új-a-szele porba
az a változás, melytől, tudom, éjten
felébredek majd, és hiába nézem
az órát, nem lesz ’oly hajnali három’,
borulj rám, kékség, azt kell még megélnem.



KiadóZrínyi Kiadó, Budapest
Az idézet forrásaVigyázz magadra, ne törődj velem

minimap