Eörsi István: Éjjeli intermezzo

Ködöt fúj a fagyos este,
e kőtájra települ,
lámpa fénye küzd remegve
életéért egyedül.

Az oszlopnak támaszkodva
egy glóriás asszony áll,
önmaga türelmes szobra,
vár vacogva – kire vár?

Bámulom mint látomásos
ezt a szelid alakot,
ő megérzi s rekedt-álmos
hangon hívó dalba fog.

Párák párnás gömbfalán át
megborzongva hallgatom
nem-várt vágyak vacogását,
s a lépéseket a havon.

Elszakad a kopott dallam,
fojtott szóváltás nesze…
Két rendőr közt indul lassan
a bűvkörből kifele.