Mert soha semmi nem történt vele:
begyét sorsoddal habzsolja tele.
Gyötrelmeidet plántálja magába.
Születnél Újra: ott is ő a bába.
Házasságodban ő a hím-anyós.
Könyveli, hány jelzővel vagy adós,
ha méltat a Háztáji Szösszenetben,
hogy foglyul ejtsen, hogy lekötelezzen.
Zseni lehetsz, ha ő meg óriás;
mondd: műremek, ha mondja: jó irás.
Kölcsönkenyérből így hízik a rangja.
Les távcsöve ágyadra és agyadra.
Lélekbúvár, ítész, mindentudó,
Kazinczy, Pláton, Freud és Kupidó.
Vonszol sugárzó tisztesség-keresztet -
alóla buzgón hágat és fedeztet.
A kulcslyukon csügg, kívül, sterilen,
úgy pezsgeti a vért ereiben.
Szavaidért lekotor a tüdődig.
Hessentenéd: ő sorsodon tünődik.
Firtat, megért, vigasztal, bólogat,
lágy jóságába nyomja orrodat,
te meg, te meg - elugrasz fintorogva!
Lesujt az ég a háládatlanokra:
megállj csak, egyszer megfizetsz ezért -
Utóbb leveszi rólad a kezét.
1967
