Képes Géza: Fényévek káprázata

Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém perdül a Jupiter.
Csak leveleid hoznak hozzám - hol vagy?
Az idő olyan furcsán csuszik el.

Amit írsz, úgy jön fényévekkel később:
már minden más, mint ahogy olvasom,
mégis mint csillagba a csillagnézők
leveledbe kapaszkodom vakon.

S reszketek, égek mint a nyomorult, ha
italt venne, kiforgatja zsebét
a filléreit számolja újra s újra,
mert nem elég, egy kortyra sem elég.

Lehet, hogy egyszer még ölelni foglak,
felejtve fényévek káprázatát?
Addig csak írj. A partok már inognak
s minden tengernél keserűbb a vágy.