Látom, öreg, nem megy
se így, se úgy.
Nézz körül, most
éppen hol időzöl.
Ezt mormogod: a jót
sem szabad akarni?
Azt talán legkevésbé.
A sok futkosó észlény
milyen szívesen félreérti:
ez átkozódik… Fenét:
érintette a lényeget.
A természetes átlag-állomány
a rossz. Összemaszatolva
elkent s kenődő jelzőkkel.
Sugártalan mocsár.
Hiába szobrozik, inog.
Próbál föltornyosulni,
mégis vastagon szétfolyik.
Nyakáig benne fuldokol a jó.
Itt-ott egy halfejecske.
Képes kitartón fulladozni.
Halfarka ver alul, olykor
puhán, olykor keményen.
S váratlanul, mint durva
pirkadat, a rossz kiszárad.
A feneket légszomjas halak
ezüstszőnyege borítja be.
Végre megértik:
nem a tüdő, a levegő az úr.
Ugrálva lélegeznek.
