Pintér Tibor: they stood here yesterday (itt álltak tegnap Angol nyelven)

mikor a csend felfalta önmagát,
megszakadt nyomok ostoba
egymásutánja:
gyermekkorom sötét tűzfal-félelmeinek
tövében, nyálkásan csillogó
múlt nappalaim.
a derengő, sötétben átvérzett stigmák
övezte arcocskák.
 
azóta történt egy s más. de megint eltérek:
nem, nem, nem edződtem még hozzá
a szívós elviseléshez,
nagyjából egészséges vagyok, munkabíró,
és nem túlságosan
                 semmilyen.

when silence gobbled up itself,

broken traces in stupid

sequence:

at the foot of my childhood dark

firewall fears my gone days

sparkling slimily.

blurred little faces in dark haloed by

stigmas soaked in blood.

there’s been much since. but again I’m off the point:

no, no, no, I haven’t yet got hardened

to tough endurance,

more or less I’m healthy and sturdy,

and not too much of

                 nothing special.