Rúfus, Milan: Halacskák a vízben (Rybky vo vode in Hungarian)

Rybičky tiché, zlaté rybičky!
Nevyjdú z vody ku nám na zem suchú.
Ich izbietky sú plné vodičky,
ako je tvoja izba plná vzduchu.

Nevymenili hĺbku za výšky.
A netušili, čo sa chystá.
Nechcelo sa im odísť z Kolísky,
bolo im dobre, voda bola čistá.

No keď im ktosi riečku zamúti,
pokryjú sa ich mestá tmavým rúškom.
A rybičky to veľmi zarmúti.
A na hladine ležia hore bruškom.

Plávajú po nej už len do neba.
A nad vodu sa stále viacej stmieva.
A kto si toto vezme na seba,
je veľmi zlý a boh sa naňho hnevá.

Szótlan halacskák, arany kishalak!
Útjuk szárazföldünk nem szeli.
Honuk éltető nedűvel töltött vízilak,
miként szobád a levegővel teli.

Mélyet magasra sohasem cseréltek.
Nem sejtették, hogy mi vár rájuk.
Bölcsőjük helyett új hazát nem kértek,
derült vízben építgették álmuk.

Ha vízfolyásuk felkavarja valaki,
városaik sötét fátyolba hullanak.
A kishalakat ez szörnyen megtöri.
A felszínen hassal felfelé fordulnak.

Onnan már csak az égbe úsznak.
A víz tükrét alkonypír perzseli.
Kinek lelkében gaztettek dúlnak-
fúlnak, az Isten haragját elnyeri.