Potichu a naho (Slovak)
ležali skrytí trávou,
plachí, čistí cez dlane.
V diaľave zúrilo ľudstvo,
Boh neodpisoval na pozvanie.
Bol v steblách vánok...
Prežili krutú zimu,
spievali úžasne farebne
farebné motýle v srdciach.
Znova spolu, tí istí, len iní,
už si vážili bolesť,
už si vážili seba.
Poslovia vrelých dlaní,
nečuli vytia slepých.
Len šepot krídiel, ticho pier,
hojivá sonáta neba.
Boh, lúka, pár živých a slnko,
ostrov ticha v hluku bytia.
Mlčala krehká labuť,
nahá, skrytá v tráve,
prameň, čistá rieka,
myjúca duše pravé.
Mĺkvo sledovala balet oblakov,
slová zdali sa jej zbytočné.
Láska. | Uploaded by | Répás Norbert |
| Publisher | Hladohlas Group, spol. s r.o., |
| Source of the quotation | Bytie a stony |
| Bookpage (from–to) | 43-43 |
| Publication date | 2012 |
| Buy it here! |
 |
|
Halkan és mezítlen (Hungarian)
feküdtek a fűbe rejtőzve,
félénken, tiszta tenyérrel.
Az emberiség tombolt a határon,
Isten nem válaszolt a hívó szóra.
Szellő járta be a szalmaszálakat...
Kegyetlen telet vészeltek át,
csodálatos színben daloltak
szívükben tarka lepkék.
Újra együtt, ugyanazok, másként,
már tisztelték a fájdalmat,
már tisztelték önmagukat.
Meleg tenyerek hínökei,
nem hallották a vakok üvötését.
Csak szárnyak suttogása, tollak csendje,
gyógyító égi szonáta.
Isten, rét, néhány élő és a nap,
csend szigete a lét zajában.
Hallgatott a törékeny hattyú,
mezítlen, fűbe rejtve,
forrás, tiszta folyó,
őszinte lelkeket átható.
Szótlanul leste a felhők balettjét,
feleslegessé váltak a szavak.
Szerelem. |
