Fodor András: Álmatlan álom
Álmatlan álom (Hungarian)Ébren vagyok. Hajnali négyre jár. Kívül a verandára most settenkedik a hajnal. Kanyargó vonat kattog a berki csendbe.
…a kerekek, a kerekek. Állok a folyosón. Kanyarodó vonatból nézem, hogy úszik el a tokaji hegy. Jártam az oldalán, a temetőben, két barátom között. Fényképeztünk egymást háttérben sírkövekkel. A képek megmaradtak, ők mindketten a földben.
…Tél. Földbevájt kunyhó. A hiradós katonalányok. Egyik maga mellé ölel a székre. Keserű szappanillatú és csipője, combja, mint a kő. Ír a kockás papirra. Olvasd! Ja tyebja ljublju Andrej!
…Bagolyszemekbe esik a hó. Zuhogó rács mögött bujkálva, szökve, különös pár, – százévesek együtt – karolja, húzza, méregeti egymást, kapuról, kapura csókolózik, Úristen, mint a gyerekek!...
…Gyerekként, még a régi Budapesten. Feszült, sötét háborus ősz. Fagáztartály a taxikon. Katonafeleség lakása, könyvei. Nyírő – Uz Bence halinakötésben. Üvegcsempékből rakva sárgán fénylik a fürdőszobafal. Kilép. Áttetszik inge, mint a hártya, kirajzolt, forró zsírpapir. Jön-megy az ágy és polc között, ügyet se vet nyitott szememre, hiszen még csak gyereké…
most aztán itt van benne újra, ezen az éjszakán is csapdában mindörökké.
|