József Attila: Nothing (Semmi in English)

Semmi, semmi, semmi, semmi, semmi.
Legyen, hogy ne legyen,
legyen, hogy ne legyen -
mondjuk: Edit.
 
A csillagokat most a láthatatlan,
sárga kis csibék szemelgetik.
 
Talán hajnalodik, talán Budapest ég,
talán egy izzadt óriás-leány
arcán olvad a festék.
 
Kocsik zörögnek, redőnyök görögnek,
tengerek dörögnek, emberek áradnak.
 
Bosszant az a goromba ház a sarkon -
olyan, mint kisgyermek arcán az ótvar.
 
Vagy ismeretlen reggel ez, vagy idegen pályaudvar,
ahová most érkeztem.
 
Nincsen málhám.
Valamit elfelejtettem - talán ha azt kitalálnám.
Egy: semmi.
Kettő: semmi.
Három: semmi.
Olyan szokatlan, mint ez a pályaudvar,
hogy egyáltalában nincsen semmi.
 
 
1936. dec.

Nothing, nothing, nothing, nothing, nothing.
Let it be, not to be,
Let it be, not to be –
let's say: Edith.
 
Invisible, yellow little chicken
pecking the stars now.
 
Maybe dawn is breaking, maybe Budapest is on fire,
maybe make-up is melting
on the face of a sweating giantess.
 
Cars murmur, shutters trundle,
seas thunder, people flood.
 
That obnoxious house at the corner makes me angry –
it's like tinea on the face of a child.
 
Where I have just arrived.
either this morning is unknown, or this railway station is unknown.
 
I have no luggage.
I've forgotten something – I wish I could remember.
One: nothing.
Two: nothing.
Three: nothing.
It's just as strange as this railway station,
that there is nothing at all.