Auguszt Bárió Gábor: Moje leto (Az én nyaram in Slovak)

Suttogó hangra ébredtem ma a kertben,
puskával kezemben párás
gyöngyszellő kuszálta arcom,
nevettem, aztán már a lombok között
találtam magam.

Féltékeny holdsugarak kutatták
lőporos testem reszketve,
madár voltam vagy hangya,
már nem tudom,
akkor már nem éltem.

Csigák házába bújtam,
veszekedve vetkőztem a folyóparton,
süket lombkatonákkal járőröztem.
De hiába hunyorogtam a Napot keresve,
az én nyaram végleg elmúlt.

Na šeptavý zvuk som sa budil dnes v záhrade,
s puškou v ruke orosený
perlový vánok mi zmiatol tvár,
smial som sa, potom som už
medzi lístím nachádzal seba.

Žiarlivé lúče luny trasľavo civeli na moje
pušným prachom prikryté telo,
bol som vták alebo mravec,
už si nepamätám,
chvíľu som už nežil.

Do ulít slimákov som sa schoval,
hádajúc vyzliekal som sa na brehu rieky,
hluchými bojovníkmi lístia som hliadkoval.
Ale zbytočne som žmurkal, slnko hľadajúc,
moje leto uplynulo natrvalo.