This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Březina, Otokar: A harmónia és megbékélés színterei (Místa harmonie a smíření in Hungarian)

Portre of Březina, Otokar

Místa harmonie a smíření (Czech)

           

Síněmi illusí v paláci tvém němí a užaslí jdem,
vždy záhadnější je svět před naším pohledem:
vždy radostnější je smutek, vždy bolestnější je smích,
vždy dvojsmyslnější odpovědi znamění tvých:
 
zářící moudrost slunce, nocí a jiter královský vjezd,
potkání nebes a země, proroctví smrti a hvězd,
melancholická zemdlení léta, jemné radosti za jesení
a v pohledu milovaného nesmrtelnosti oslnění.
 
I přicházíme konečně do kříšťálových síní tvých tich,
(šťasten, kdo do nich vešel, šťastnější, kdo nenajde                     návratu z nich,)
a celá tajemství, světa bolestného a nádherného
před námi chví se tam ve světle tvého úsměvu důvěrného.
 
Každý náš krok a pozdrav, úžasu výkřik i vzdech
chodbami blankytů zní tam jak hudba v nekonečno se                  šířících ech;
a naše myšlenky nejukrytější, magickým odrazem,
jak souhvězdí nejčistší noci tam viditelny jsou všem.
 
Srdce naše tam vzkvétá jak jaro, hnízdo všech skřivanů               tvých,
moudro písní a polibků nad hlavami pracujících;
a v jasu, jak by v jedno se slila slunce všech nebesklonů,
dějiny duše své zříme tam v kouzelném zrcadle milionů.
 
Jako při Asperges tajemném po stupních světů před námi             jdeš,
gestem, jež duhové brány nad věky klene, vše posvěcuješ:
genia smute, žen krásu, veselost dětí, rozkoše zahoření,
jemný sen květů i zvířat oddané, nereptající pokoření.
 
Dobrořečíme zemím a městům, klasům a hroznům všech              niv,
kdo z našich dlaní se napil, odchází zářiv a sniv
a potkání bratří, i nejmenších, vidíme slavné v úsměvu                 tvém,
jako potkání knížat s nesčetným, neviditelným                             doprovodem.
 
A neznajíce již bolestí jiných než nejtajnější všech ztrát,
na prahu vnitřních tvých světů blízkosti tvojí se bát
dobyvatelé pokorní, za tebou jdeme k tvým zahradám,
a všechna proti nám vyslaná vojska přidávají se k nám.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationhttps://cs.wikisource.org/wiki/Ruce

A harmónia és megbékélés színterei (Hungarian)

Palotád káprázat-termeiben vonulunk némán, döbbenten,                     gyermekien,
mind rejtelmesebb a világ, szemünk ahol csak megpihen:
mind fájdalmasabb a gyönyör, mind örömtelibb a gyász,
mind kétértelműbbek jeleid annak, ki válaszaidra vigyáz:
 
a nap sugárzó bölcsessége, az alkony s pirkadás – királyi                      bevonulás –,
menny és föld találkozása, a csillag- és halálpróféciás,
a nyár melankolikus elernyedése, az őszök szelíd                                  boldogsága,
szeretett pillantásban a halhatatlanság vakító tűzvarázsa.
 
Ím csendjeid kristálytermeibe végül kapuív így nyílik itt,
(boldog, ki belépett, boldogabbak, kik a visszautat nem                        ismerik)
és minden titok, amit a kínnak és pompának világa                              rejtegetett,
mosolyod otthonos sugárzásában ott elébünk tárva remeg.
 
Minden lépésünk, üdvözlésünk, sóhaj és jaj, s mit a                             döbbenet iszonya mond,
azúrok folyosóin ott visszhang-zeneként a végtelenekbe                       zsong;
és mágikus fénytörés által, mind amit félve titkoltunk                         gondolatot,
miként a kitisztult éjszaka csillagképei, ott szikrázva                            felragyog.
 
Szívünk ott kivirul, mint a tavasz, mit fészkéül épít                              számtalan fülemüléd,
munkálkodók feje felett kéklő csókos és énekes ég,
s a fényben, mintha minden égbolt napja egybeömölve                       égne,
lelkünk történelmét olvasni nézünk milliók varázstükrébe.
 
Mint titokzatos Asperges papja, világok lépcsőjén előttünk                  jársz,
az idők fölé szivárványkapukat boltozó mozdulatoddal                        mindent megszentelt fénykörbe zársz:
a géniusz fájdalmát, asszony szépségét, gyermek örömét,                  a gyönyör fellángolását,
a virágok remegő álmát s az állatok megbékélt                                  megalázkodását.
 
Megáldunk földet és várost, mezőt és kalászt, a magot, a                   fát,
ki ivott tenyereinkből, útját sugárzón, álmodón járja                          tovább,
és legkisebb fivéreink találkozását is megdicsőíti mosolyod,
mint fejedelem ha a számtalan s láthatatlan alattvalókkal                   találkozott.
 
És nem tudva többé fájdalmat mást, mint a bukások                          legtitokzatosabbikát:
benső világaid küszöbén közelségednek iszonyát élni át –
alázatos hódítók, kertjeid meglátni mögötted megyünk,
és minden ellenük vezérelt sereg jön velünk.



Uploaded byEfraim Israel
PublisherEurópa Könyvkiadó, Budapest
Source of the quotationOtokar Březina: Rejtett történelem
Bookpage (from–to)87-88
Publication date

minimap