Lenko, Július (1914–2000) Művek   hu sk

Életrajz

Tóth Árpád-i alkatú költő: legszívesebben a csendes szépségekről, a modern világ által űzött s a természetben enyhet lelő emberről énekel. Halk szava csak akkor erősödik föl, érdesedik meg, ha (a szegénység mellett) a legmeghatározóbb társadalmi élményéről, a második világháború emberi viszonylatokat szüntető borzalmairól szól. Lenko költői beérése egybeesik az emlékezetes szlovák szürrealista költőiskola virágkorával, a harmincas évek végével, illetve a negyvenes évek elejével, s így legerőteljesebb versei nagy lélegzetű szürrealista fogantatású szabad versek. Egészséges ruralizmusa azonban megóvja attól, hogy az irányzat elvont tartományaiba, az önmagukat nemző képek tocsogóiba tévedjen. A szürrealizmus vívmányait úgy tudja hasznosítani, úgy tud a szürrealisták tudatalattival megtágított világába belépni, hogy azért végig a kor s az egyéni sors elkötelezettje marad.
forrás: Július Lenko – Válogatott versek, előszó (Madách Könyv- és Lapkiadó n.v., Bratislava, 1985)

(Az oldal szerkesztője: Répás Norbert)