Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Havel, Václav oldala, Magyar életrajz

Havel, Václav portréja
Havel, Václav
(1936–2011)

Életrajz

Václav Havel (Prága, 1936. október 5. – Vlčice, 2011. december 18.) cseh író, politikus, előbb csehszlovák (1989–1992), majd cseh köztársasági elnök (1993–2003). A "Visegrádi Négyek" egyik alapítója és a világpolitikát is befolyásoló európai gondolkodó volt. 1986-ban Erasmus-díjjal tüntették ki.

https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1clav_Havel

 

Gazdag polgári családból származott, ezért csak esti gimnáziumot végezhetett. Egy darabig vegyészeti laboratóriumban dolgozott és beiratkozott a Műegyetemre, de érdeklődése végül a színház felé fordult. Először színházi díszletező, majd dramaturg lett. Levelező tagozaton elvégezte a Színművészeti Akadémiát és különböző irodalmi folyóiratokban, illetve színházelméleti lapokban publikált. „Kerti ünnepély” (Zahradní slavnost, 1963), majd „Leirat” (Vyrozumĕní) című abszurd drámái, melyekben a kommunista rendszer torzulásait, értelmetlen, dogmává merevedett szabályait figurázza ki, egy csapásra ismertté tették. 1968-ban ő is tiltakozott a katonai beavatkozás és a normalizációs törekvések leverése ellen, ezért a 70-es években nem publikálhatott. 1974-ben rövid ideig sörgyári segédmunkásként dolgozott, ott szerzett élményei inspirálták „Audiencia” (Audience, 1975) című drámáját. A Charta 77 egyik fő szervezője és szószólója volt. 1979-ben bebörtönözték, s csak 1983-ban engedték szabadon, betegségére való tekintettel. A hatóságok ezután is folyamatosan zaklatták, művei csak szamizdatban és külföldön jelenhettek meg. 1989-ben a „bársonyos forradalom” idején a hatalommal való megegyezést kereső Polgári Fórum vezetője lett, 1990-ben pedig Csehszlovákia köztársasági elnökévé nevezték ki. 1993-ban Csehország elnökévé is megválasztották, s ezt a tisztet egészen 2003 februárjáig betöltötte. 1989 után újra publikálhatott, ekkor megjelent legfontosabb drámái a „Largo desolato” (1990), a ”Kísértés” (Pokoušení, 1990) és a „Területrendezés” (Asanace, 1990), emellett több esszékötetet is kiadott.

Irodalom ::
Fordítás ::

minimap