Fuks, Ladislav oldala, Magyar életrajz
 |
Életrajz
(1922 – 1994)
A prágai Károly Egyetemen tanult filozófiát, pszichológiát és művészettörténetet. 1949-ben filozófiából doktori címet szerzett. 1956-tól a Műemlékvédelmi Hivatalnál dolgozott, majd a Nemzeti Galéria munkatársa lett. Első, s egyben egyik legjobb szépirodalmi műve a „Mundstock úr” (Pan Theodor Mlundstock) 1963-ban jelent meg. Ettől fogva csak az irodalomnak szentelte magát.
A 60-as években született művei („Fekete hajú testvéreim” – Mí černovlasí bratři, 1964, „Változatok sötét húrra” – Variace pro temnou strunu, 1966, „A hullaégető” – Spalovač mrtvol, 1967) hátterében konkrét élmény áll, a háború és a fasizmus kiábrándító kegyetlensége, embertelensége. De mondanivalója általánosabb érvényű, a védtelen ember kiszolgáltatottságát, reménytelen útkeresését jeleníti meg az abszurd, kiismerhetetlen világban. Hősei többnyire elszigetelten élő, egyszerű emberek, akik nehezen igazodnak ki a külvilágban, ahol lépten-nyomon valami megfoghatatlan veszély fenyegeti őket. Állandó félelemben és szorongásban élnek, ami végül lelki torzuláshoz, skrizoféniához vezet. Fuks mindehhez mesterien teremti meg a titokzatos, feszült várakozással teli atmoszférát aprólékosan kidolgozott utalás- és motívumrendszerével, illetve a belső nézőpont alkalmazásával. Hősei meghasadt tudatán keresztül láttatva az eseményeket, minden bizonytalanná és homályossá válik, a valóság összemosódik a fantazmagóriákkal, hallucinációkkal.
A 70-es évek elején művei elvesztik konkrét térbeli és időbeli meghatározottságukat. A szerző új műfajokkal kísérletezik, felhasználja a krimi („Az utolsó ügy” – Přibĕh kriminálního rady, 1971), a horror („Mooshaberné egerei” – Myši Nathalie Mooshabrové, 1970), a sci-fi („Hang a sötétből” – Oslovení ze tmy, 1972) és a humoreszk („Boldogultak bálja” – Nebožtíci na bále, 1972) elemeit.
1972 után Fuks a hivatalos kultúrpolitika kiszolgálójává válik, de 1980 után visszatér a korábbi évek tematikájához, s egyben művészi színvonalához is („Martin Blaskowitz arcképe” – Obraz Martina Blaskowitze, 1980, „A hercegnő és a szakácsnő” – Vevodkynĕ a kuchařka, 1983).
