Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Klíma, Ladislav oldala, Magyar életrajz

Klíma, Ladislav portréja
Klíma, Ladislav
(1878–1928)
 

Életrajz


(1878 – 1928)

Jómódú tisztviselő családban nőtt fel. Állam és egyházellenes provokációi miatt 1895-ben a Monarchia összes gimnáziumából kitiltották. Ezután fél évig Zágrábban tanult, majd végleg elzárkózott a további iskolai tanulmányoktól, mely csak korlátozta a szabad gondolkodásban. Hasonlóan vélekedett a munkába állásról is, így teljes mértékig filozófiai olvasmányainak és az írásnak szentelte magát.
Egy ideig családi örökségéből, később időnkénti tiszteletdíjakból és baráti segítségből élt.
Első könyvét, „A világ mint tudat és semmi” (Svĕt jako vĕdomí a nic) című filozófiai értekezését, 1904-ben jelentette meg saját költségén. A műre csak évek múlva figyelt fel néhány értő kritikus, köztük Otokar Březina. 1918-tól különböző folyóiratokban publikálta filozófiai írásait. Esszéi később 2 kötetben jelentek meg: „Traktátusok és diktátumok (Traktáty a diktáty, 1922), „Másodperc és örökkévalóság” (Vtĕřina a vĕčnost, 1927).
Főleg Schopenhauer, Berkley és Nietzsche nézetei hatottak rá. Filozófiája a szubjektumra épül, annak korlátlan szabadságát hirdeti. Szerinte az egyén tudata illetve akarata az, ami a világot igényei szerint alakítja. Ily módon az egyén hatalmában áll elmosni a határokat valóság és fikció, ébrenlét és álom, sőt élet és halál között. Mindenhatóként pedig bármit megtehet, még öngyilkosságot vagy akár gyilkosságot is elkövethet. (Klíma saját magán is kísérletezett, kereste az extatikus állapotot és az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott.)
Életében egyetlen szépirodalmi műve jelent meg, a „Sternenhoch herceg szenvedései” (Utrpení knížete Sternenhocha, 1928), melyben ez a „mindent lehet” elv egészen groteszk formát ölt egy szerencsétlen, aberrált ember szadista őrjöngéseiben és borzalmas látomásaiban, melyek végül az őrületbe kergetik.
A valóság és a látomások, élet és halál szétválaszthatatlanul összefonódnak finomabb hangvételű, misztikus történetében is, a „Dicső Nemesis”-ben (Slavná Nemesis, 1932). Főhőse, egy fiatalember, egy álomképbe lesz szerelmes, majd látomásaiban újra és újra felbukkan a gyönyörű nő, de vele együtt felszínre tör valami szörnyű és megfejthetetlen titok is.
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap