Benn, Gottfried (1886–1956) Művek

Életrajz

Gottfried Benn (1886-1956) a 20. század egyik legnagyobb, legmagányosabb és legkülönösebb német alkotója volt. Alakja és munkássága máig heves viták forrása.

Az első világháborúban katonaorvos, 1935-ig Berlinben magánpraxist folytat, a második világháborúban ismét katonaorvos volt. Írói pályája az expresszionizmus jegyében indult: a tízes években született cinikusan nyers, excentrikus megnyilvánulásaiban az orvos kórtani látásmódja uralkodik, a rútat, a visszatetszőt ábrázolja, tabutémákról ír. A húszas-harmincas években fellépő „igazi” Benn műveit egyetlen téma uralja: szilárd támaszt találni a mindenségben – ott, ahol csupán a semmi és a pusztulásra ítélt Én létezik, s a teremtés tervének nincs jövője. E támaszt az alkotói szenvedélyben, a művészi tökéletességben, a stílusban, mint a létezés bizonyítékában véli megtalálni – és egy kis időre a nemzetiszocializmus eszméiben, amelyekből azonban gyorsan kiábrándul.

1936-tól már kemény támadások érik írásai, szemlélete és személyes kötődései zsidó származású alkotókkal, mint például Else Lasker-Schülerrel való barátsága miatt. Belső emigrációba vonul, 1948-ig semmit sem publikál.

Benn a háború utáni lerombolt és megszállt Németországban, a káosz, a nemzeti megaláztatás és bűntudat, a minden elveszett és nincs mire építeni közhangulatában az európai szellem őrzőjeként a tiszta artisztikum, a művészi tökéletesség nagy hatású példája és képviselője lesz – verseiben és tanulmányaiban egyaránt.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)