Megyünk fekete jövendőnk
felé sorban.
Oda is érünk: vagy élve,
vagy csak holtan.
Előttem az öregapám
lassan billeg.
Ráhúznak az útja végén
csuda-inget.
Egyik kezét öreganyám
sírva fogja.
Kicsiny hátához odanőtt
koporsója.
Anyám kontyát messze elől
bontja a szél.
Dinnyét eszik apám a kék
ég szélinél.
Mennek nénjeim, bátyáim,
húgok, öccsök.
Kockát vetett sorsuk fölött
kilenc ördög.
Magától gurul karikám
dombon által.
Lánypajtásaim futosnak
rongybubákkal.
Hajdanvolt iskolatársak
kéz-láb nélkül.
Kutyám árokparton nézdel
szeme nélkül.
Fák, tűzfalak, malacvisi-
tásos ólak.
Szívetekbe a gránátok
most csapódnak.
Hosszú út, a parázsodon
hányan mennek.
Kavarognak s csukott szájjal
énekelnek.
Dülöngélünk forgó jövőnk
felé sorban.
Oda is érünk: vagy élve,
Vagy csak holtan.
