Fönn a földön sose volt jobb dógom,
Rövidek voltak az összes takarók.
Kinyújtózkodni nem volt sose módom!
Ne higgyétek, hogy élni akarok!
Fütyülök a szent feltámadásra,
Az ember azért él, hogy mások hasbarúgják,
Kést a bordák közé, kosarat a szájra –
Jól élnek csak urak és az úri condrák!
Ne sajnáljátok rothadt húsomat,
Ti jóllaktatok én ettem tökmagot,
A férgecskék nem kaptak túl sokat,
Szeretitek ti is a dögszagot?
Egy darab sáros földet nyújthatok,
Ezzel tömtétek szájamat tele,
Az orromba tömjénfüstöt fújtatok
és malasztot: megette a fene!
Csak a költőt rühellem, az istenfáját!
Ki levegőből és madárdalból él.
Hideg vaskampókkal tépjétek szét a száját,
Amikor szépségről beszél!
