This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Fodor András: Görbült idő

Portre of Fodor András

Görbült idő (Hungarian)

A város-széli hósivatagban,

lila ég alján, mint a sziklák

meredeztek a házak.

Bementünk valahová és

a szűk lakásban

kigyúlt az öröm.

Három idegen asszony

repesve vendégelt, akár

        a régen elvesztett rokont.

Mindenki helyett innom kellett,

mindenki helyett beszélnem kellett.

Féltem, az ajtószárfát ütik ki,

hogy beférjen a másik,

        rogyásig terített asztal.

 

Lehet-e ostobább kaland, mint

szökni a szeretet elől?

 

Éjjel két óra lehetett, mikor

rádcsöngettem a telefonnal.

        Kilométerek rengetegéből,

a megkuszált órák zűrzavarából

valószínűtlen tisztán szólt a hangod.

        Nem alszol még, mondtad, vasalsz,

ahogy szoktál a ruhásláda mellett.

 

S én újra lent a halott utakon.

 

Mi az amit még meg kell találnom?

Gémberült tenyerembe

valahol itt simult

egy kontyos tarkó melege.

S repült a túlsó sorról

csúfolkodón a kongó kiáltás:

        – Most azt hiszed, szeret?! –

 

Nem, nem hiszek, –

        csak nézem

folyópartról a toronyházak

dominójátékát a magasban:

hogyan rakosgatják az égre

világló, mézes lapjaikat.

Érzem, ahogy két át nem vett levél

marja a szállodaporta fiókját.

 

        Görbült idő patkója:

két pólusod egyszerre húz, taszít.

Nem lehet elmenni belőled,

        nem lehet visszatérni.

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://inaplo.hu

minimap