Ha arra ébredsz, hogy hideg a párnád,
és nincs miért nadrágot húznod,
ha arra ébredsz, hogy egy újabb napot
kell elütnöd valahogy
semmiért, senkiért,
ha arra ébredsz, hogy émelyeg gyomrod
az évekkel korábban elfogyasztott
töméntelen kotyvaléktól,
nos, ha arra ébredsz, hogy végleg hiába
minden kisérlet,
mert hisz nincs hova visszatérned,
az éjszaka pedig rosszabb menedék,
mint az utolsó menhely,
ahol legalább a bolhák és a tetvek
élik világukat,
mondom, ha arra ébredsz,
hogy elaludni is félsz a közelgő sötétben,
akkor legalább ne hencegj:
íme – kibírtad.
Semmi értelme a kései hősködésnek,
nézz a napba,
szikrázz magadban,
kölcsöntüzek ne égessenek.
Akkor talán még veled mehet
valaki
a szintén megalázottak
közül.