This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Válek, Miroslav: Zabíjanie králikov

Portre of Válek, Miroslav

Zabíjanie králikov (Slovak)

V nedeľu po raňajkách,
ke
ď je vzduch asi na polceste k ľadu,
v komíne pištia tenké flauty myší,
v nede
ľu po raňajkách,
po čerstvom snehu kráča
ť
ku klietkam.
Stiahnu
ť si rukavice na ružovú slávnosť,
na plot ich napichnú
ť
jak čerstvo odseknuté dlane
a fajči
ť cez dvierka.
Potom už vsunú
ť hľadajúcu ruku
a s dymom v zuboch vravie
ť sladké reči,
lichôtky, jemné slová,
trochu po
ľutovať,
uchopi
ť pevne za kožu
a zdvihnú
ť z teplej slamy.

V nede
ľu po raňajkách,
čpavok ovoňa
ť.

Chví
ľu tak držať ľavou dolu hlavou,
pozera
ť ako brunátnejú uši,
pohladka
ť nežne za väzami,
pofúka
ť, odniesť
a náhle pravou udrieť do tyla.

Ešte raz v dlani zacíti
ť odraz
k zbytočnému skoku,
ma
ť ťažko v ruke,
sladko na podnebí,
poču
ť, ako sa otvorilo nebo zajačie
a plné hrsti srsti z neho padajú.

Viedenský modrý,
belgický obor,
francúzsky baranovitý,
český strakáč,
ale aj bastard z hocijakej krvi,
všetci zomierajú rovnako rýchlo
a bez slova.

V pondelok ma
ť modro pod očami, mlčať,
v utorok uvažova
ť o osude sveta,
v stredu a štvrtok
vynájs
ť parný stroj
a objavova
ť hviezdy,
v piatok myslie
ť na iné,
ale najmä na belasé oči,
celý týždeň
ľutovať siroty
a obdivova
ť kvety,
v sobotu sa do ružova vykúpa
ť
a usnú
ť na jej ústach.

V nede
ľu po raňajkách
zabíja
ť králika.



PublisherKALLIGRAM, Edícia: Knižnica slovenskej literatúry
Source of the quotationMiroslav Válek - Básnické dielo, ISBN: 80-7149-795-9
Bookpage (from–to)153-155
Publication date

Nyulak taglózása (Hungarian)


Vasárnap reggeli után,
mikor a lehelet csaknem megfagy,
a kéményben egerek vékony fuvolái sipítanak,
vasárnap reggeli után
friss hóban lépkedünk
a ketrecek felé.
Kesztyűnk lehúzzuk a rózsaszín ünnephez,
rátűzzük a kerítésre,
akár a tőből épp lecsapott kezet,
s a ketrecajtón befújjuk a füstöt.
Aztán már becsúsztatjuk matató kezünk,
s fogunk közt füstöt szűrve, hízelgő,
becéző szavakat ejtünk,
egy kicsit sajnálkozunk még,
aztán jól megmarkoljuk a bőrét,
s a meleg szalmából kiemeljük a nyulat.

Vasárnap reggeli után
az ammóniabűz orrunkba csap.

Egy percig bal kézzel tartjuk fejjel lefelé,
s nézzük, mint barnállik a füle,
gyengéden simogatjuk a nyaka szirtjét,
megfújjuk egy kicsit a szőrét, s visszük,
hogy jobb kézzel hirtelen tarkón üssük.

Még egyszer érezzük tenyerünkben
a meddő elrugaszkodást,
kezünk elnehezedik,
nyelvünk alatt édes íz,
halljuk, ahogy a nyulak ege megnyílt,
s hull a szőr, teli marékkal.
Bécsi kék,
belga óriás,
francia kosorrú
vagy cseh tarka,
vagy akármilyen fajta keverék,
mind egyforma gyorsan pusztul
s szótlanul.

Hétfőn hallgatunk, kék a szemünk alja,
kedden foglalkoztat a világ sorsa,
szerdán és csütörtökön
feltaláljuk a gőzgépet,
és felfedezünk néhány csillagot,
pénteken más jár az eszünkben,
főként a kék szemek,
egész héten sajnáljuk az árvákat,
és bámuljuk a virágokat,
szombaton rózsásra fürösztjük a bőrünk,
és egy nő száján elpihenünk.

Vasárnap reggeli után
nyulat ölünk.


PublisherEurópa Könyvkiadó
Source of the quotationMiroslav Válek Válogatott versek

minimap