Ťava (Slovak)
Prichádzava ťava do bufetu,
hovorieva stále jednu vetu:
„Nehnevajte sa, prosím si trochu vody,
som smädná ako ťava.”
Muž v bufete vraví:
„Ale čoby,
to sa stáva!
Želáte si vodu len tak na vypitie,
alebo do zásoby?”
To bola ťava zo zverinca
a vozievala maličkého princa.
Čo na tom, že vždycky iba kúštik!
V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.
A pretože v púšti, ako zdá sa,
servítka nedáva sa
pred hubu,
hovorí ťava ľahostajne:
„Dnes si dám trochu do hrbu!
Do predného sud
a do zadného dva či tri
- nebudeme sa škriepiť o sud.
Voda je predsa ťaví osud!”
Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase.
Ťava sa ukláňa mužovi
a odchádza v plnej ťavej kráse.
Svet je pre ňu naraz jasný
a celý ružový. | Uploaded by | Répás Norbert |
| Publisher | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
| Source of the quotation | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny) |
| Bookpage (from–to) | 503 |
| Publication date | 1975 |
 |
|
A teve (Hungarian)
Teve lép a kimérdébe,
szinte dadog siettébe':
„Hordót ide, vízzel tele!
Szomjas vagyok mint egy teve”.
Szól a csapos:
„Na még ilyet!
Adom máris azt a vizet.
Felhörpinti kimérdémben,
vagy tán tartaléknak mérjem?”
A cirkusz, hol a teve lakott,
fölülmúlt minden tevelakot.
Esténként a púpjai közt borsszem herceg tevegelt,
a porondon mégis mindig sivatagi teve volt.
S mivel a sivatagban nem szokás
a fényűző
kiszolgálás,
közönyösen szól a teve:
„Mindkét púpom öntse tele!
Az elsőbe egy hordója,
a hátsóba kettő-három folyjon,
ha ezt ön is szavatolja.
Hisz a víz a teve sorsa!”
Önt a csapos - nincsen már baj:
mélyen meghajol a teve,
s elhullámzik tevebájjal.
Rózsás kedve beragyogja
a világot.[1]
[1] Miként nincs végérvényesen lezárt s befejezett vers, nincs ugyanilyen végérvényesen lezárt s befejezett fordítás sem. Az alkotás - így a műfordítás is - soha meg nem szűnő folyamat; mindig-újra-értelmezés, mindig átértékelés. Értékek közvetítése és aktualizálása. Fordítást említettem az imént - két ízben is - holott most, ebben az esetben, valami másról van szó. Valami másról: az olvasásnak „irányított alkotás”-volta értelmében. Nem egyszerű átültetésről, nem egy idegen nyelvű szöveg lehető leghűbb tolmácsolásáról. A költő ebben a versében játszik. És a verssel új játékra hívja ki az olvasót. így a „fordító” (hogy is nevezzem?) sem tehet mást: elfogadja a kihívást. Veszi a lapot, s a költő által aktivizálva továbbjátssza a játékot. S mivel a játék kísérőszövege nem csupán a hangok puszta jelzésrendszerére épül, hanem - ha úgy tetszik - értelmes szöveg, teszi ezt már a saját anyanyelvén. – részlet Tóth László fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 508. oldal
| Uploaded by | Répás Norbert |
| Publisher | MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava |
| Source of the quotation | Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny) |
| Bookpage (from–to) | 509 |
| Publication date | 1975 |
|
