This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Válek, Miroslav: A teve (Ťava in Hungarian)

Portre of Válek, Miroslav

Ťava (Slovak)

Prichádzava ťava do bufetu,
hovorieva stále jednu vetu:
„Nehnevajte sa, prosím  si  trochu  vody,
som smädná ako ťava.”

Muž v bufete vraví:
„Ale čoby,
to sa stáva!
Želáte si vodu len tak na vypitie,
alebo do zásoby?”

To bola ťava zo zverinca
a vozievala maličkého princa.
Čo na tom, že vždycky iba kúštik!
V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.

A pretože v púšti, ako zdá sa,
servítka nedáva sa
pred hubu,
hovorí ťava ľahostajne:
„Dnes si dám trochu do hrbu!
Do predného sud
a do zadného dva či tri
- nebudeme sa škriepiť o sud.
Voda je predsa ťaví osud!”

Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase.
Ťava sa ukláňa mužovi
a odchádza v plnej ťavej kráse.

Svet je pre ňu naraz jasný
a celý ružový.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Source of the quotationIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Bookpage (from–to)503
Publication date

A teve (Hungarian)

Teve lép a kimérdébe,
szinte dadog siettébe':
„Hordót ide, vízzel tele!
Szomjas vagyok mint egy teve”.

Szól a csapos:
„Na még ilyet!
Adom máris azt a vizet.
Felhörpinti kimérdémben,
vagy tán tartaléknak mérjem?”

A cirkusz, hol a teve lakott,
fölülmúlt minden tevelakot.
Esténként a púpjai közt borsszem herceg tevegelt,
a porondon mégis mindig sivatagi teve volt.

S mivel a sivatagban nem szokás
a fényűző
kiszolgálás,
közönyösen szól a teve:
„Mindkét púpom öntse tele!
Az elsőbe egy hordója,
a hátsóba kettő-három folyjon,
ha ezt ön is szavatolja.
Hisz a víz a teve sorsa!”

Önt a csapos - nincsen már baj:
mélyen meghajol a teve,
s elhullámzik tevebájjal.

Rózsás kedve beragyogja
a világot.[1]



[1] Miként nincs végérvényesen lezárt s befejezett vers, nincs ugyanilyen végérvényesen lezárt s befejezett fordítás sem. Az alkotás - így a műfordítás is - soha meg nem szűnő folyamat; mindig-újra-értelmezés, mindig átértékelés. Értékek közvetítése és aktualizálása. Fordítást említettem az imént - két ízben is - holott most, ebben az esetben, valami másról van szó. Valami másról: az olvasásnak „irányított alkotás”-volta értelmében. Nem egyszerű átültetésről, nem egy idegen nyelvű szöveg lehető leghűbb tolmácsolásáról. A költő ebben a versében játszik. És a verssel új játékra hívja ki az olvasót. így a „fordító” (hogy is nevezzem?) sem tehet mást: elfogadja a kihívást. Veszi a lapot, s a költő által aktivizálva továbbjátssza a játékot. S mivel a játék kísérőszövege nem csupán a hangok puszta jelzésrendszerére épül, hanem - ha úgy tetszik - értelmes szöveg, teszi ezt már a saját anyanyelvén. – részlet Tóth László fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 508. oldal



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Source of the quotationIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Bookpage (from–to)509
Publication date

minimap