Válek, Miroslav: A teve (Ťava in Hungarian)

Prichádzava ťava do bufetu,
hovorieva stále jednu vetu:
„Nehnevajte sa, prosím  si  trochu  vody,
som smädná ako ťava.”

Muž v bufete vraví:
„Ale čoby,
to sa stáva!
Želáte si vodu len tak na vypitie,
alebo do zásoby?”

To bola ťava zo zverinca
a vozievala maličkého princa.
Čo na tom, že vždycky iba kúštik!
V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.

A pretože v púšti, ako zdá sa,
servítka nedáva sa
pred hubu,
hovorí ťava ľahostajne:
„Dnes si dám trochu do hrbu!
Do predného sud
a do zadného dva či tri
- nebudeme sa škriepiť o sud.
Voda je predsa ťaví osud!”

Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase.
Ťava sa ukláňa mužovi
a odchádza v plnej ťavej kráse.

Svet je pre ňu naraz jasný
a celý ružový.

Szomjas a teve, megy a büfébe.
Böfög a büfés, kijön elébe.
Szól a dromedár: - Vizet!
Akár hat teve, úgy szomjazom.

S a büfés: - Nem tesz semmit, kérem!
A vendég fizet
és mi hozzuk a vizet.
Hatszoros szomj nekünk hatszoros haszon.
S mennyit kér az úr?
S állva fogyasztja el vagy térden?

Kenyerét tevénk egy vándorcirkuszban kereste.
Hátán egy sejkkel fellépett minden este.
S mit számít, hogy csak a cirkusz porondján trappolt.
A porond homokja számára a sivatag volt.

S mivel a sivatagban
nem tanítják, mi az illem,
lakói nyersek, tevénk is ilyen.
Szól a büféshez: - Tankold fel mindkét púpom!
Egyikbe elég lesz hatvan,
a másikba száz is belé megy.
Két-három korsón már csak ne múljon.
Teve vagyok, hát a víz a sorsom. -

A büfés mindent kedvére teve
s a teve
elégedetten elbaktatott.

Egyszerre oázisnak látta a várost,
s felette kútnak a napot.