This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Válek, Miroslav: A teve (Ťava in Hungarian)

Portre of Válek, Miroslav

Back to the translator

Ťava (Slovak)

Prichádzava ťava do bufetu,
hovorieva stále jednu vetu:
„Nehnevajte sa, prosím  si  trochu  vody,
som smädná ako ťava.”

Muž v bufete vraví:
„Ale čoby,
to sa stáva!
Želáte si vodu len tak na vypitie,
alebo do zásoby?”

To bola ťava zo zverinca
a vozievala maličkého princa.
Čo na tom, že vždycky iba kúštik!
V piesku cirkusu sa cítila jak v púšti.

A pretože v púšti, ako zdá sa,
servítka nedáva sa
pred hubu,
hovorí ťava ľahostajne:
„Dnes si dám trochu do hrbu!
Do predného sud
a do zadného dva či tri
- nebudeme sa škriepiť o sud.
Voda je predsa ťaví osud!”

Muž v bufete spraví všetko v krátkom čase.
Ťava sa ukláňa mužovi
a odchádza v plnej ťavej kráse.

Svet je pre ňu naraz jasný
a celý ružový.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Source of the quotationIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Bookpage (from–to)503
Publication date

A teve (Hungarian)

Teve úrfi a csapszékbe betér
s zavarában dadogósan beszél:
„B-ocsánat, elnézést, van-e vizük, kérem,
megszomjaztam, mint egy teve, kérem.”

Felel neki csaplár’ uram:
„Ugyan, ugyan,
semmiség!
Megissza itt, vagy púpjait
tölti tele alaposan?”

 (A cirkuszban, hol teve úrfi élte-sorsa telt,
estelente púpjai közt kicsi herceg tevegelt.
Bár icuri-picuri, kurta volt a szám,
sivatagi teve volt ő a porond porán.)

S mert a roppant sivatagban
ily dologban szabadabban
járnak el,
szólt a teve közömbösen:
„Púpjaimat teletöltöm teljesen.
Az elsőbe egy hordóval,
kettővel vagy hárommal a hátsóba
- a méricskélés, ugye, nevetséges volna.
Végül is a víz a teve sorsa.”

Sürög a csapláros, kiszolgálja szépen
teve úrfit s ő meghajol -
tovatűnik teljes teveszépségében.

Szemében a világ rózsás,
rózsás lett egészen.[1]



[1]A műfordító — ha megihleti a fordítandó vers világa — úgynevezett szerencsés helyzetbe kerül. Szerencsés helyzetbe kerül, s úgymond, furcsa kalandokba keveredik. Válek Ťava című verse ilyen természetű. Gyerekeknek íródott, de néhányadszori olvasásra már sült gyerek voltam magam is, ellenállhatatlan vággyal ama kalandra és játékra — túlkapásoktól egyáltalán nem mentesen. Teve lettem s mentem a csapszékbe (ha befértem volna az ajtón), s csaplárossá vedlettem, kiszolgáltam magamat, aztán kicsi herceggé, s tevegeltem úrfiként úrfi teve-önmagamon. Majd leroskadtam a négy hordó víz terhe alatt — értsd a hordó-probléma ügyes-bajos megoldását —, de be kellett látnom, hogy, stílusosan szólva: végül is a nyelv a műfordító sorsa (megtanulandó a tevétől ez is)! De csínján azon dolgokkal, melyek nevükön nevezendők — még egy gyerekversben is, vagy inkább: éppen a gyerekversekben. S amelyek a magyar nyelvre fordított versben magyar nevükön nevezendők! – részlet Kulcsár Ferenc fordítói jegyzetéből, Irodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 / 505. oldal



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMADÁCH Könyv- és Lapkiadó, n. v., Bratislava
Source of the quotationIrodalmi Szemle, XVIII. 1975/6 (műfordítói verseny)
Bookpage (from–to)504-505
Publication date

minimap