This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Strážay, Štefan: Erika

Portre of Strážay, Štefan

Erika (Slovak)

Tak sedí, nič nepovie,
len prsty kladie na stôl pred seba;
aj sveter, ktorý ju má celú,
je zamyslený.

Beriem do ruky jablko.
Hovorím: tiká ako hodinky.
Usmeje sa, ale tak,
akoby chcela odletieť.

Prší. A ona vraví:
oheň sa zahojil, poďme spať,
oči mám úzke ako tráva...
Vstáva a vlasy jej naraz padajú z rúk.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherKalligram, Ústav slovenskej literatúry SA
Source of the quotationBásnické dielo - Štefan Strážay, ISBN: 978-80-8101-565-6
Bookpage (from–to)20-20
Publication date

Erika (Hungarian)

Ül, némán,
csak ujjait fekteti maga elé az asztalra;
gyapjúingje is - mely uralja őt -
elmerengett.

Egy almát veszek kezembe.
Mondom: ketyeg mint egy óra.
Mosolyog, de úgy,
mint aki tovaszállni készül.

Esik. Így szól:
kihunyt a tűz, térjünk nyugovóra,
szemem fűként húzódik össze...
Felkel s kezéből egyszeriben hullik a haja.



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationsaját
Publication date

minimap