Smrek, Ján: Vers egy szép anyáról (Báseň o krásnej matke in Hungarian)

Prekrásna matka!
Hoc sú už jej vlasy
strieborne lesklé,
predsa jej však neubudlo z krásy,
bo svetu dala
krásnu dcéru.

A svet sa díva na obe
a kochá sa v ich podobe.

Akou je dcéra dnes,
jej matka bola niekedy,
upomínajúc na kvety -
a aká je dnes matka vznešená,
takou sa niekdy dcéra stane.
Medzi nimi
je všetko čudne zharmonizované.

Matka má oči ako uhoľ
a sú to očí dcérine.
Tie hľadia s ohňom na človeka
a tamtie krotko, nevinne.

Jedny z nich velia: poľub pery
osemnásť ročnej dcéry.
A druhé: kľakni pred matkou
a bav ju žitia pohádkou!

Ó, oči dcéry, oči matky,
ktoré ste drahšie človeku?
Jedna ich nosí ku bielemu,
k čiernemu druhá k obleku.
Môž` milovať však v dcére matku
a obom vravieť o šťastí,
hovoriť jednej: svätá ste mi,
tej druhej: moja, moja, ty!

Musí sa riecť i smutné to:
nebude matky kedysi!
Však v dcére budú zachované
jej drahocenné obrysy.
Uteká život ako rieka,
z dcéry sa matka stane raz
a po rokoch sa zopakuje
metamorfóza krás.

Gyönyörű anya!
Jóllehet haja
ezüstként ragyog,
kelleme alább mégsem hagyott,
hisz e világnak
szép lányt adott.

Így a világ kettőt bájol,
képmásukban kéjjel gázol.

Olyan ma a lányka,
mint anyja volt régen,
virágként sejlő éden -
s minő fenséges ma az anya,
egyszer majd olyanná válik lánya.
Egymás közt
hangzatként jár kettejük szája.

Anyának szénfekete szeme
lány arcáról csillan vissza.
Emberre az tűzzel tekint,
amaz jóság vizét issza.

Egyik diktál: csókoljad hát
tizennyolc éves lányom ajkát.
Másik szól: anyád elé térdelj
éltét tedd szebbé mesékkel!

Ó, lánynak, anyának szeme,
embernek melyik kedvesebb?
Egyikük fekete öltönyt visel,
másik ruhája fehér és kerekebb.
Szeretheted lányban az anyát
kettejükre boldogság szálljon,
szólj egyikhez: szent nekem,
másikhoz hogy: isten áldjon!

Bút is meg kell vallani:
anya jobblétre szenderül!
De lány lelkében anyácska
sziluettje majd felmerül.
Folyóként zajlik az élet,
anyává lesz egyszer a lány
s évek múltán visszatérnek
átváltozó báj és talány.