This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Reisel, Vladimír : Comte de Lautréamont (Comte de Lautréamont in Hungarian)

Portre of Reisel, Vladimír

Comte de Lautréamont (Slovak)


Zomieraš dvadsaťštyriročný v izbe osvetlenej
žeriavmi samoty
Najkrajšej láskavej priateľky na opustenom ostrove
kde sú ľudia
Tí čo nevidia nepočúvajú necítia
Ty si im to hovoril
A my to opakujeme po tebe
My čo sa dívame večne na teba ďalekohľadom
tvojich slav závratných jak osud
Áno hovoril si hlasno ale bez ozveny
Tak ako budeme hovoriť i my
Jedného večera nastane zrazu gigantické ticho
ulice sa zastavia ako oslice
To bude koniec tyranie
Budeme i my tápať v tme a nahmatávať
novú skutočnosť
Stretneme sa zase s tebou
Krásny mladý comte vy ste tu dobrý večer ako dlho
sme sa nevideli
Hoci som sa díval na vás každý deň rozšírenými očami
Ste to vy je to uveriteľné
Sú to všetci ktorých zavrhli
Áno ste to vy
Je noc
Bez hviezd
Bez strachu
Len rosa padá tak ako inokedy
A vy tu stojíte
Pod smutnou vŕbou
A píšete
Nedopísané spevy

My tiež
Budeme
Umierať
Ako zavraždené holuby
Tak sa naplní proroctvo besných tohto sveta
Ktorý zabíja ľudí vidiacich a jasných
Nenapadnutých hadom
Tak je
Treba zavraždiť tieto krvavé ústa sopku pravdy
Spáľte rušiteľov nábožného pokoja
Obeste ozveny

Aké to bude všetko krásne
Umierať
Bez slova

Bez výkriku

Bez jediného slova útechy


PublisherVydavateľstvo Slovenský Spisovateľ
Source of the quotationPrvé smutné rozkoše

Comte de Lautréamont (Hungarian)


Huszonnégy éves vagy és haldokolsz szobád fényforrása egy-egy
magányos daru
Legszebbik szeretőd magánya torony egy lakatlan szigeten
melynek lakói
Nem látnak nem hallanak nem éreznek semmit
Nekik mondtál el mindent
S mi most elmondjuk utánad
Nekünk kik már örökké szavaid távcsövén keresztül látunk téged
e szavak szédítők akár a sors
Igen te szóltál fennhangon de visszhangtalanul
Úgy ahogyan mi is szólunk majd
Egy este váratlanul beáll a gigantikus csönd
szamárkanca módjára megtorpannak az utcák
Akkor elérkezik a zsarnokság vége
Sötétben tapogatózunk mi is rálelünk egy új valóságra ujjainkkal
S találkozunk majd ismét veled
Szép ifjú comte nahát ön itt jó estét bizony rég nem láttuk egymást
Pedig én nap mint nap tágra nyitott szemmel bámultam önt
Hát ön az egyszerűen hihetetlen
Itt vannak mind az elátkozottak
Igen ez ön
Éjszaka van
Csillagtalan
Félelemtelen
Csak a harmat pereg úgy mint bármikor máskor
És ön itt áll
Egy szomorúfűz alatt
És írja
Befejezetlen énekeit
Mi is
Úgy fogunk
Haldokolni
Akár a meggyilkolt galambok
S beteljesednek az ördögtől megszállottak szavai e világon
Mely elpusztítja a látókat és a tisztákat
Akiket nem mart meg a kígyó
Úgy legyen
Agyon kell verni e vérző ajkakat az igazságot köpő vulkánt
Megégetni kik ájtatos békénket megtörik
Akasszátok fel a visszhangokat
De szép is lesz majd egyszer
Meghalni
Szó nélkül

Kiáltás nélkül

Egyetlenszónyi vigasz nélkül


PublisherMadách Kiadó,Bratislava
Source of the quotationVladimir Reisel: A húsevő rózsa támadása

minimap