Lenko, Július: Kezek (Ruky in Hungarian)

Rád som, že mám ruky. Som im povďačný,
že si ich môžem položiť na srdce boľavé.
Hovoria mi slovami mozoľov o kúzle dňa
a ja im dám za to slzy a úsmevy.
Rukami si zahladím vlasy, ktoré mi padli na oči
a bránia mi pozerať na to, čo mám rád. Rukami
otvoril som dvere, ktoré vedú k vám, do ruky
vezmem hrudu hliny a hodím ju do hrobu
ako pozdrav rukám, čo ma prvé objali.

Örülök a kezemnek. Hálás vagyok,
hogy olykor sajgó szívemre szoríthatom.
Kérgek szavával vall nekem napok varázslatáról,
s én cserébe mosolyom és könnyeim adom.
Kezemmel simítom el hajam, ha elfedi szemem,
s nem látom tőle, amit látni vágyom,
és a kezem nyit olykor ajtót, anyácskám, terád;
kezemmel dobok rögöt a sírba,
üzenetül kezeknek, amelyek először öleltek át.