Janík, Pavol: Istenként valaki (Niekto ako boh in Hungarian)

Ja,
ty,
on
a ešte niekto...

- štvrtý ako rozmer,
piaty ako ročné obdobie,
šiesty ako zmysel.
siedmy ako kontinent,

ôsmy ako deň,
deviaty ako

desiaty ako Beethovenova Deviata symfónia,
jedenásty ako prikázanie,

dvanásty ako futbalový hráč,
trinásty ako apoštol,
štrnásty ako čierny piatok,
pätnásty ako Ľudovít XIV.,

šestnásty ako pätnástka,
sedemnásty ako šestnástina,
osemnásty ako sedemnáste storočie,

dvadsiaty druhý ako oko,
tridsiaty prvý ako psí tridsiatok,

tridsiaty tretí ako zub,
tridsiaty štvrtý ako Kristov rok,

- nekonečný ako boh,
a práve tak bezpohlavný,

bezmocný ako ten,
kto iba miluje,

bezbolestný, a teda bezcitný,

bezkonkurenčný ako boh
vo svete, ktorý nemá iného boha,
bezbožný ako boh,
ktorý nemá boha pri sebe,
ani nad sebou,

bezodný ako nebo,
bezuzdný ako vietor,
bezmedzný ako myšlienka,
bezpredmetný ako duch,

bezmenný ako nositeľ
nevysloviteľného mena,

beznádejne bezchybný,

bezcieľny ako večný bežec,

bezdetný ako otec
ukrižovaného syna,

bezdôvodný ako smrť,
a práve tak bezodkladný,

beznárodný ako boh
všetkých ľudí
a im podobných bytostí,

bezoký a beztvárny,
beznohý, bezruký a bezkrídly,
bezvlasý a bezzubý,

bezpečný ako prístav
nesmrteľných pútnikov,

bezplatný ako sľub,

bezpríkladný v dokonalosti,
bezprizorný vo vlastnom dome,
bezprostredný ako dotyk,
bezradný ako čin,
bezsenný ako noc,
bezstarostný ako vták,

bezútešný ako pravda,
bezvládny ako najstarší obyvateľ sveta,

bezvýhradný ako láska,
bezvýsledný ako spravodlivosť,

tvor bez farby,
chuti
a zápachu.

Chodí po vesmíre ako bez duše,
stvoriteľ bez rodičov,
bytosť bez bytu,
tulák bez adresy,

od nepamäti bez práce,
odjakživa bez chleba,
naveky kráča bez stopy,

jednostaj myslí bez rozmýšľania
a stále na to isté,

plodí bez váhania,
rodí bez príčiny,
bez ohľadu na čokoľvek a na kohokoľvek,

zabíja bez výnimky
- všetkých a každého,
od počiatku až na veky vekov,

opúšťa nás bez rozdielu
rasy, náboženstva a presvedčenia,

vždy víťazí bez boja,
súdi bez milosti,
trestá bez prestania,
a potom plače bez ľútosti
nad rozliatym materským mliekom
nepoškvrnenej panny,
ktorá mu darovala syna,
aby ho mohol dať
úkladne a dôkladne ukrižovať
rukami svojho vyvoleného národa,

tak stále vládne svetu bez dozoru,
nekritizovateľný despota,

ustavične koná bez oddychu
a všetko vie, hoci je bez vedomia,

modlí sa k sebe bez slova,
prijíma sám seba bez výhrady,

dáva sa vzývať bez obalu,
blažene mlčí bez pochybnosti o sebe,

tak neprestajne rozhoduje bez svedkov,
bez ladu a skladu,
bez východiska,

celý bez seba,
bez hlavy,
bez päty,
bez srdca,
bez kvapky krvi,

bez všetkého.

Spasme ho,
kým je čas.

Možno aj nás
čaká jeho osud -
krutý
k všetkým tvorcom,
ktorých presiahlo ich vlastné dielo.

Én,
te,
ő
és még valaki…

- negyedik mint kiterjedés,
ötödik mint évszak,
hatodik mint érzék,
hetedik mint földrész,

nyolcadik mint nap,
kilencedik mint nyolcszög pontja,

tízedik mint Beethoven kilencedik szimfóniája
parancsolatként tizenegyedik,

labdarúgóként tizenkettedik,
apostolként tizenharmadik,
fekete péntekként tizennegyedik,
XIV. Lajosként tizenötödik,

tizenötösként tizenhatodik,
tizenhatodként tizenhetedik,
XVII. századként tizennyolcadik,

szemként huszonkettedik,
ebek harmincadjaként harmincegyedik,

fogként harmincharmadik,
Krisztus koraként harmincnegyedik,

istenként- végtelen,
és éppúgy nemtelen,

elesett, mint az
ki csak szeret,

fájdalommentes, így érzéketlen,

istenként vetélytárs nélküli
egy világban, melynek nincs istene,
istenként istentelen
ki mellet és felett
nincs isten,

égként feneketlen,
szélként duhaj,
gondolatként szertelen,
lélekként tárgytalan,

kimondhatatlan név
hordozójaként névtelen,

reménytelenül hibátlan,

örök futóként céltalan,

keresztre feszített gyermek
atyjaként gyermektelen,

halálként oktalan
és éppoly haladéktalan,

nemzettelen mint összes
nép és hozzá hasonló
lények istene,

világtalan és arc nélküli,
lábatlan, kezetlen és szárnytalan,
hajatlan és fogatlan,

biztonságos, mint hallhatatlan
zarándokok kikötője,

ígéretként érvénytelen,

tökéletességben páratlan,
saját házában hajléktalan,
érintésként közvetlen,
tettként tanácstalan,
éjként álmatlan,
madárként gondmentes,

igazságként vigasztalan,
világ legidősebb lakójaként elesett,

szerelemként feltétlen,
igazságként eredménytelen,

színtelen,
íztelen
szagtalan lény.

Lelketlenül járja a világűrt,
szülők nélküli teremtő,
lakás nélküli lény,
cím nélküli csavargó,

emberemlékezet óta munka nélkül,
világéletében kenyér nélkül,
örökké nyom nélkül jár,

gondolkodás nélkül egyfolytában gondol
és mindig ugyanaz,

mérlegelés nélkül nemz,
ok nélkül szül,
tekintet nélkül bármire, bárkire,

kivétel nélkül gyilkol
- mindannyit és mindenkit,
Kezdetektől és örökkön örökké,

faji, felekezeti, meggyőződésbeli
különbség nélkül hagy el minket,

mindig csata nélkül győzedelmeskedik,
kegyelem nélkül ítél,
szüntelenül büntet
aztán bánat nélkül sír
szeplőtlen szűz
kiömlött anyateje felett,
ki gyermekkel ajándékozta,
hogy kiválasztott népének kezével,
orvul és alaposan
keresztre feszíthesse őt,

világ felett felügyelet nélkül uralkodik,
bírálhatatlan önkényuralkodó,

pihenés nélkül állandóan cselekszik
és mindent tud, bár eszméletlen,

szótlanull magához imádkozik,
fenntartás nélkül magának áldoz,

kendőzetlenül váltja ki magát,
magát kétségbe nem vonva hallgat boldogan,

tanúk nélkül dönt szüntelenen,
rendetlenül,
kibúvó nélkül,

egészen maga nélkül,
fejetlenül,
sarkatlanul,
szívtelenül,
vércsepp nélkül,

minden nélkül.

Térítsük meg,
míg van idő.

Talán minket is
az ő sorsa vár –
minden teremtőhöz
kiket túlnőtt saját alkotásuk
kegyetlen.